Permakultúra
A permakultúra az emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, általa nyújtott hasznok, és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe. A részek közti szinergia a hulladék, az energia-, valamint az emberi munkaerő szükséglet minimalizálásával valósul meg.
Modernkori gyakorlati úttörőjének Sepp Holzer ausztriai gazdálkodót tartják, aki a saját gazdaságát az 1960-as években szervezte meg ezen elvek alapján. Az elméleti alapokat pedig két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren, valamint munkatársaik fektették le az 1970-es évek folyamán egy sor publikációjukban. A permakultúra kifejezés a „permanent agriculture”, vagyis állandó mezőgazdaság szavakból származik. A permakultúra definíciója Bill Mollison szerint:
| „ | „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” | ” |
Az 1980-as években alakultak meg az első permakultúrás kísérleti projektek, szövetségek. Bebizonyosodott, hogy a permakultúra elvei megvalósíthatóak a legkülönbözőbb földrajzi, domborzati és éghajlati körülmények között. A permakultúra világmozgalommá vált, napjainkban különböző szövetségek, ökofalvak alakultak világszerte, így Európában is. Magyarországi ökofalvak például: Gyűrűfű, Gömörszőlős, Somogyvámos, Visnyeszéplak, Agostyán, Magfalva. Erdélyben, ugyan ökofalvakról nem beszélhetünk egyelőre de viszont egyre több önellátó, környezetbarát gazdaságok alakulnak ki, mint például a mi kuckónk is.
A permakultúrás gondolkodás a gazdálkodás valamennyi elemét egységes ökológiai rendszerként kezeli. A növények, állatok, építmények, domborzat, táj, és vízrajzi adottságok szorosan összefüggnek egymással és kölcsönösen előnyös kapcsolathálózat alakul ki közöttük. Így az egyes elemek produktivitása, használhatósága javul, a ráfordítás pedig csökken. A permakultúra célja, hogy az ember számára hasznos fajokból hozzon létre ökológiai rendszereket, és csökkentse az emberi szükségletek megteremtésének ipari hátterét, energiaigényét, környezetromboló hatásait.
A permakultúra hármas követelményrendszere:
- A Földi bioszféra védelme
- Az emberek védelme
- A javak igazságos elosztása
A David Holmgren által megalkotott 12 fő alapelv:
- Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek
- Gyűjtsd össze és tárold az energiát
- Érj el hozamot
- Gyakorolj önmérsékletet és figyelj a visszajelzésekre
- Használd és értékeld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat
- Mindent hasznosíts
- Tervezz mintáktól a részletekig
- Elkülönítés helyett törekedj egységre
- Használj kisléptékű, lassú és fokozatos megoldásokat
- Használd és becsüld a sokféleséget
- Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket
- Figyeld a változást és használd ki kreatívan
Forrás : Wikipédia