Az erdőket és a kerteket a legtöbben két külön fogalomként kezelik, pedig némi kitartó munkával és megfontolt tervezéssel e két világ akár ötvözhető is egymással, méghozzá egy „erdőkert formájában”. Tény persze, hogy a kertek és az erdők jellegükben nagyon távol állnak egymástól, hiszen a kertekben ránk hárul a növénygondozás felelőssége, míg egy erdőben minden „magától” történik. Azonban e két koncepció kombinációjával egy olyan ökoszisztémát hozhatunk létre, ami egyszerre termékeny és önfenntartó is. Míg ez az elképzelés leginkább egy gyümölcsöskertre hasonlít, az erdőkertekben nem csupán fákkal és talajtakaró növényekkel találkozhatunk, hanem számos egyéb növénnyel is. Mindez elősegíti, hogy a kert képes legyen önállóan ellátni magát.
Az erdőkertek működése
Az erdőkerteket egy nagy, többnyire évelőkből álló növényközösség képezi, amelyek tagjai mind valamilyen kapcsolatban állnak egymással. Ez egy bonyolult, összetett ökoszisztémát eredményez, amely felett a kertészeknek nincs akkora hatalmuk, mint egy hagyományos kert esetében, azonban cserébe a növények természetesebb körülmények között bontakozhatnak ki (és teremhetnek). Habár ezt a fajta kertészkedést első sorban trópusi vidékeken szokás űzni (ugyanis az erdők különböző rétegeinek rengeteg napfényre van szükségük), az utóbbi időben a mérsékeltebb területeken is kezd elterjedni az erdőkertek trendje (némi módosítással).
Az erdőkertek rétegei
Az erdőkertészkedés során az erdők természetes felépítését próbáljuk imitálni. Ha belegondolsz, a legtöbb erdő több növényrétegből áll, és a különböző rétegeket képviselő növények más és más funkciókat látnak el a növényközösség életében. Egy erdőkertet legalább hat rétegre oszthatunk: magas fák, alacsony fák, bokrok, lágyszárú/fűszerű növények, talajtakarók, és gyökerek. Ezen kívül külön rétegnek, vagy inkább kategóriának tekinthetjük még a gombákat is. Ahogy az ember egyre közelebb kerül a trópusi területekhez, úgy egyre több réteggel találkozhat az erdőkben (és erdőkertekben) – ilyenek például az indák, vagy a pálmák is. A hűvösebb vidékeken, illetve ahol csak kevesebb hely áll rendelkezésekre, az indák, pálmafák, és magas fák rétegeit általában el szokás hagyni – erdőkertek legfelső szintjét ilyenkor az alacsonyabb fák képezik. Ha csak egy fát ültetnénk, körülötte bokrokkal és egyéb hasznos társnövényekkel, akkor az olyan lenne, mint egy kis család, középen a „családfővel”. Az erdőkert hasonló koncepcióra épül, csak ott több ilyen „család” kerül egymás mellé, és ezzel egy egész „lakóközösséget” alkotnak, ha úgy tetszik.
Milyen feladatokat látnak el az erdőkertek növényei?
Az erdőkertekbe általában különféle gyümölcsfákat helyezünk el, a többi növény (bokrok, lágyszárúak, talajtakarók) pedig többnyire ezek támogatásáért felel, illetve sokuknak még szüretelhető termése is van. Minél több funkcionális növényt helyezünk el az erdőkertben, annál kevesebb feladatot kell magunkra vállalnunk. Ilyen feladatok például: a nitrogén megkötése a levegőből a környező növények gyökerei számára, tápanyagok összegyűjtése a talaj mélyéről, és azok felszínre hozása, hasznos rovarok bevonzása és kártevők távoltartása, árnyék biztosítása a talaj és új palánták számára. Természetesen fontos feladatnak tekinthetjük azt is, hogy ezek a növények terméseket is kínálnak nekünk.
Milyen növényeket válasszunk egy erdőkertbe?
Az erdőkerteket javarészt évelő, vagy maghullató növények alkotják, pusztán azért, hogy ne kelljen minden évben újraültetni az egész erdőt. Természetesen akadhatnak köztük egynyáriak is attól függően, hogy mennyi időt szánnál évente az újraültetésre. Érdemes gyümölcsfákkal kezdeni. Ha kisebb terület áll rendelkezésedre, akkor válassz féltörpe változatokat. Ezeket ajánlott választani a kisebb törpe fákkal szemben, amelyek kisebb gyökérzetük miatt érzékenyebbek. Remek jelölt erre a nadálytő, a csalán, és a közönséges cickafark is. Az erdőkertek egyik hátránya és szépsége is egyben, hogy nem lehet pontosan megjósolni, hogy hogyan is jönnek majd ki egymással a „családtagok” és az összes „lakótárs”. Mivel minden erdőkert egyedi, így a te feladatod lesz kitapasztalni, hogy mi működik, mi nem, és hogy mely kombinációk elégítik ki kertészeti igényeidet úgy, hogy közben saját maguk ellátásáról is gondoskodnak. A nitrogénmegkötők a következő legfontosabb és leggyakoribb funkcionális csoport. Általában egy erdőkert 25%-át ilyen növények szokták alkotni. Ezek lehetnek fák (például júdásfa vagy fehér akác), virágzó növények (úgymint csillagfürt vagy szagos bükköny), talajtakarók (here vagy bükköny), ehető termésű bokrok (somtermésű ezüstfa), vagy akár olyan növények is, amelyek jóban vannak különféle nitrogén-megkötő baktériumokkal. Vannak növények, amelyek remekül alkalmasak arra, hogy összeszedjék a talaj tápanyagait, majd leveleik elhullajtásával (vagy a gyökerek elhalásával) visszaforgassák azt a talaj magasabb rétegeibe.
A fenti leírást az agraroldal.hu weboldalon találtuk!
A „Zöld Kuckó” erdőkertje :
2016 óta igyekszünk saját erdőkertünket megvalósítani. Hósszú, éveken át húzodó folyamat, de igy is, évről évre látszik munkánk eredménye. Még sok munka van de addig is próbálkozunk a környék egészséges élelmeit begyüjteni. Nem csak magunknak hanem azok számára akiknek nincs erre lehetőséget. Ennek érdekében egy „Erdő Kerti ízek” nevű kezdeményezést inditottunk. De erről külön leírás van. 🙂